10.fejezet

Szerelmetes szombatot, sziasztok!
Meg is érkeztem a várva várt fejezettel, amelyhez kaptam némi segítséget a csoportban - köszönöm, csajszik ♥! Köszönöm az előző részhez érkezett 6 kommentárt - Szilvi, Höri^^, Mary-Anne, Cool Girls, Lufiimadoo♡♡♡ és Niké Fox ♥ -, a 13 pipát, a 9.000 megtekintést és a 34! feliratkozót ♥! Csodálatosak vagytok, komolyan mondom :3 További szép estét és sok sikert a jövő hét túléléséhez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Crazy In Love (Cover)

{Harry}

Szokatlan ürességet éreztem magam mellett. Laposakat pislogva ültem fel, majd körbenéztem. A konyha felől fény szűrődött ki, de mozgást nem hallottam. Kinyújtva elgémberedett tagjaimat álltam fel helyemről, majd felmentem az emeletre. Az egyik szobából hangos nevetés és zene szűrődött ki. Kíváncsian nyitottam be a helységbe. Louis és az a szőke hajú lány feküdt a földön, aki szintén a szórakozóhelyen szokott táncosként fellépni.

- Hivatalosan vendégként vennék részt a vacsorán, de mivel Payno lebetegedett és neked partnerrel kell táncolnod, kénytelen leszek egy-két órára lemondani a bájcsevejekről - sóhajtott fel Lou, mire a szöszi felsikított örömében és egy cuppanós puszit nyomott a fiú arcára. Ökölbe szorult a kezem. - Ssh, halkabban... Nem akarom, hogy Harry felébredjen. Olyan békésen aludt, alig akartam magára hagyni.

- Már ébren vagyok, de köszönöm a figyelmességed - szólaltam meg rekedtesen, miközben becsuktam az ajtót. Mindketten felugrottak a szőnyegről, majd Louis odasietett hozzám. Karjaimat a dereka köré fonva húztam magamhoz egy szolid csókra, amit félénken viszonzott. Homlokomat az övének döntve végigsimítottam fenekén. - Megzavartam valamit?

- Nem, már mindent megbeszéltünk. Igaz, Shayna? - fordult a lány felé, aki mosolyogva bólintott egyet. Szemeiben izgatottság csillogott. Louis elmosolyodott s a fülem mögé tűrt egy tincset. - Holnap dolgoznom kell egy kicsit, de nem fogsz szem elől téveszteni... A haverom összeszedett valami nyavalyát, így én táncolok Ay-jel Liam helyett.

- Ne aggódj, Boo veled is foglalkozik majd! Egy-két szám erejéig kell együtt táncolnunk, utána egyedül szórakoztatom a vendégeket - vette fel kabátját a táncoscsajszi, aztán a vállára csapta a táskáját. - Nem is zavarok tovább! Holnap találkozunk, sziasztok!

- Kikísérlek - húzódott el tőlem Lou, előtte azonban egy puszit lehelt az arcomra. Arrébb araszoltam az ajtótól, hogy elférjenek.

Amíg várakoztam, körbenéztem a fiú szobájában. Letisztult, egyszerűen berendezett helység volt az egész. A hatalmas franciaágyon egy laptop és különböző magazinok pihentek, az éjjeliszekrényen pedig Louis telefonja. Épphogy elkaptam a tekintetem a készülékről, az eszeveszett csörgésbe kezdett. Már nyúltam volna érte, de lassan alábbhagyott a zenélés. 

- Miért nem vetted fel? Nem haraptam volna le érte a fejed - kuncogott fel a táncosfiú, miután becsapta a szobaajtót és az ágyra mászott. Magához vette a mobilját és megnézte, hogy ki kereste. - Nocsak, Zaynie... Biztos azért keresett, hogy ugorjak be a vőlegénye helyett a vacsorán.

- Nyugodtan beszélj vele, én amúgy is indulni készültem. Későre jár és biztosan pihenni akarsz - mondtam némi keserűséggel a hangomban. Legszívesebben itt maradtam volna Louis-val. Mélykék tekintetét az enyémbe fúrva dobta telefonját az egyik magazinra, majd egy apró szökkenéssel már a karjaimban volt. Arcát a mellkasomba fúrva sóhajtott egy nagyot. - Alig várom a holnap estét.

- Én is - nézett fel rám s egy puszit nyomott az államra. Ajkaink egy lassú, ráérős csókban forrtak össze. Kis kezeit a farzsebeimbe csúsztatta és rámarkolt a fenekemre. Belenyögtem a szájába, ami mosolygásra késztette. A türelmem cérnavékony szálán táncolt, alig tudtam uralkodni magamon. Hirtelen ötlettől vezérelve háttal fordítottam Lou-t és a melegítőnadrágján keresztül rámarkoltam farkára. Felmordult; feneke lüktető ágyékomnak feszült. - Még egy ilyen és ájulásig keféllek! Nem fog érdekelni, hogy még nem akarsz velem szexelni... Rendkívül türelmetlen ember vagyok...

- Vettem észre - fonta össze nadrágján pihenő ujjaimat az övéivel, majd szembe fordult velem. Alsó ajkát megnyalva lépett hátra. Hitetlenkedve felvontam a szemöldököm. - Ideje menned. Még a végén tényleg elveszted a fejed és letepersz. Akkor kénytelen lennék felhívni a zsarukat, mert akaratom ellenére döngöltél az ágyba...

{Louis}

Harry arca eltorzult. Szemeit lehunyta és élesen beszívta a levegőt, aztán kifújta. Karjait összefonta mellkasa előtt s úgy mért végig. Nagyot nyeltem.

- Pengeélen sétálsz, Lou... Rongyosra járattam már a számat ezzel kapcsolatban, de most is elmondom... Nem sokáig fogok várni. Ha eldurran az agyam, akkor nem tudsz holmi pitiáner fenyegetéssel leállítani - mormolta hanghordozásánál egy fokkal mélyebben, közben kinyújtotta egyik karját és azzal húzott közel magához. Mellkasunk szinte egyszerre mozgott fel és le. Szabad kezével megcirógatta az arcom. - Angyalbőrbe bújt, kiéhezett farkas vagy. Előlem viszont hiába rejtegeted a valódi éned. Könnyen rájövök a turpisságokra...

- De nem ma, Sherlock! Menned kell, most! Kezdek begolyózni tőled és a szexista gondolataidtól... - motyogtam, aztán az ajtóhoz slattyogtam. Várakozóan pillantottam a göndörkére. Megforgatta a szemeit, majd elindult lefelé. Komótosan követtem. Mielőtt kilépett volna az utcára, hevesen megcsókolt és a fenekemre csapott. - Tűnés, Harold!

- Könyörögni fogsz azért, hogy az egész éjszaka szeretkezzünk! - suttogta fülembe s a cimpámba harapva becsukta maga után az ajtót. Legszívesebben felüvöltöttem volna, de csak egy fáradt nyögés futotta tőlem.

/Másnap este/

Még most is átkozom a percet, amikor megbíztam Niall-t, hogy szerezzem nekem valami alkalmi szerelést. Az öltönnyel és az inggel még kibékültem, de a nadrággal kapcsolatban már voltak kivetnivalóim. Olyannyira kihangsúlyozta a fenekem és a reggel óta leküzdhetetlen merevedésem, hogy még az is felfigyelt rám a meghívottak közül, aki akkor látott életében először engem. Szöges ellentéte voltam Harry-nek. Ha szabad ilyet egy férfire mondani... Gyönyörű volt. Fekete nadrágban, fekete ingben és fekete zakóban jelent meg, amit egy fekete kalappal s egy ízléstelennek tűnő sállal dobott fel. Tekintetem többször akadt meg tetovált mellkasán, mint ragyogó arcán. Észre sem lehetett venni rajta, hogy hajnal óta a stúdióban tartózkodott és csak egy órácskára ment haza, mindössze azért, hogy átöltözzön.

- Jól vagy? - cirógatta meg kézfejemet, miközben odajött hozzám a színpad mellé. Eddig Ed-l beszélgetett, míg én Eleanor és Shayna társaságát élveztem. Aprót bólintottam. Néhány percig kételkedve méregette arcom, végül megadóan felsóhajtott. - Nem innál vagy ennél valamit, mielőtt felmész a színpadra?

- Nem, köszönöm. Jóllaktam a steakkel és a krumplival - mosolyogtam, majd Shay-re pillantottam. A hangosítóval váltott néhány szót. Pár perc múlva felcsendültek az első akkordok. Bocsánatkérően néztem fel Haz-ra s megpusziltam az arcát. - Mennem kell, vár a színpad!

Mindvégig csak a koreográfia és a dal járt a fejemben, kizártam a minket vizslató szempárokat. Számomra mindig is így volt könnyű legyőzni a lámpalázat. Ay könnyedén mozgott, az emeléseknél bizalommal kapaszkodott belém vagy éppen engedte el az egyik kezem.

A második számot kisujjból kirázva tudtuk le, hiszen a közönség kitörő lelkesedéssel tapsolt nekünk. Harry tekintetét folyamatosan magamon éreztem. Nem kell ránéznem, tudtam, hogy Ő az, aki árgus szemekkel leste minden egyes mozdulatomat. 

Az utolsó számunkat egy rövid balettszóló nyitotta. Shay úgy szökdelt és illegette magát, mint egy kecses hattyú. Karjait a vállamra fektetve késztetett arra, hogy táncoljak vele. Egymásra mosolyogtunk, majd rögtönzöttnek tűnő lépésekkel kezdtünk el táncolni. Egy-egy lépésnél kénytelen voltam végignézni a minket figyelő közönségen. Szemükben egytől egyig csodálat és elismerés csillogott, ajkaikon mosoly ült.

Körülbelül háromszor hajoltunk meg és mondtunk köszönetet, aztán szorosan megöleltem táncpartnerem s csatlakoztam a göndör hajú szexistenhez. Amikor észrevett, smaragdzöld íriszei vidáman csillogva állapodtak meg rajtam.

- Csodálatos voltál - húzódott fáradt mosolyra duzzadt ajka, majd megajándékozott egy csókkal. Karjaimat csípője köré fonva préselődtem még közelebb a fiúhoz, aki valósággal bekebelezte a számat. - Tündököltél, akár egy csillag. Az én csillagom.