19.fejezet

Sziasztok!
Félek... Őszintén megvallva, félek :3 Remélem, sikerült kicsit visszatérnem ahhoz a szinthez, ahonnan indultam :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 2 kommentárt - Mary-Anne és Szász Bogi ♥ -, 13 pipát, a 22.000 megtekintést és 49! feliratkozót ♥! Írjatok és pipáljatok, mert csak onnan tudom, miben kell még változnom! További szép estét és sok sikert a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Wild Ones ft. Sia

{Lottie}

Már kora reggel kidobott az ágy. Valószínűleg az izgatottság miatt, hiszen a mai nap különleges. Niall 2 éve, ezen a napon nyitotta meg a szórakozóhelyet, ami azóta töretlenül működik. Még az éjjel kaptam egy üzenetet Eleanor-tól, hogy beugrik majd értem és elmegyünk vásárolni. Nincs elég ruhám, bulizásra pedig főleg...

Miután felöltöztem, lementem a konyhába reggelit készíteni. Elhúztam a számat az üres hűtő láttán. Mivel a polcokon se találtam nagyon semmit, írtam egy bevásárlólistát meg egy cetlit a fiúknak, hogy ne keressenek egy ideig.

Amint beléptem a bátyám lakásához közeli kisboltba, tekintetem akaratlanul is egy férfire tévedt. Haja sötét szőkén meredt az ég felé, bal szemöldökén pedig egy piercing fityegett. Izmos felsőtestét egy kigombolt, kockás ing és egy fehér atléta fedte, lábait szűk, fekete farmernadrág s egy pár, viseltes tornacipő. Micsoda változás - gondoltam magamban, miközben magamhoz vettem egy kosarat. A listámba merülve közelítettem meg a kiszemelt illetőt. Régóta tomboló dühvel és némi undorral felnéztem rá, míg ő elkerekedett szemekkel nyitotta szólásra száját. 

- Lottie...! - nyögte ki meglepetten, majd pislogott párat. Fáradtan felsóhajtva pakoltam be néhány dolgot a kosaramba. A piercinges úriember mindvégig figyelt. - Hogy-hogy itt vagy, Stockport-ban?

- A hétvégére jöttem - mondtam s zsebre raktam a listát. Nem értettem a kedvességét. Régebben átnézett rajtam, ha betette a lábát a házunkba. Szinte ölni tudott volna a tekintetével. Régi szép emlékek egyike. - Hogy van a menyasszonyod? És a kicsi?

- Mindketten jól vannak. A lányom már alig várja, hogy megismerkedjen a világgal - csokoládébarna íriszei szeretetteljesen csillogtak. Néhány perc múlva azonban megtört a varázs. Arca elkomorult, hangja komolyabb lett. Meglepett. Nem is kicsit. - Louis még mindig ki van bukva?

- Nehezen, de sikerült túllépnie rajtad. Nemrégiben találkozott egy aranyos és nagyszerű sráccal, aki odáig van érte - mondtam elmosolyodva. Harry-t mintha a testvéremnek teremtették volna. Dylan biccentett egyet. - Csúnyán kihasználtad a bátyám, talán még mindig vannak neki emlékei veled kapcsolatosan... De hála Harry-nek, ezek az emlékek kezdenek elhomályosulni. Nem kell attól tartanod, hogy Boo esetleg visszasírna téged.

- Efelől semmi kétségem, kedves - mosolyodott el gúnyosan. Megforgattam a szemem. Visszatértünk a régi szép időkhöz. - Volt egy kicsapongó, vad és erősen a saját nememhez kötődő korszakom. Louis volt az egyik, mondhatni állomása. Hiszed vagy sem, szerettem a bátyádat és a mai napig tisztelem. Nagyon is. De a Michelle-l való találkozásom megváltoztatta a magamról felépített képem. Újra merek ítélkezés nélkül szeretni és ezt csakis a menyasszonyomnak köszönhetem.

- Ezt igazán jó hallani. Mégsem értem, miért nem ültél le a bátyámmal és beszéltétek meg normális emberek módjára?! Tudod mennyire szar érzés úgy megtudni, hogy őrülten szerelmes beléd az illető és te csak úgy hátat fordítasz neki egy kósza numera után? - legbelül törtem-zúztam. Legszívesebben felpofoztam volna ezt a gyereket. Az orrom alá dörgöli, hogy köszöni szépen, jól megvan a kis családjával... Mégis rákérdez, hogy van az ex barátja... Mi mehet végbe a fejében? - Mindegy, nem is akarom tudni. Örültem a... Nem, mégis kit akarok hülyíteni? Dehogy örültem a találkozásnak! 

Ezzel faképnél is hagytam Dylan-t, kinek szája sarkában ördögi vigyor bujkált. Ahogy kifizettem a megvett dolgokat, sietős léptekkel igyekeztem Lou házához. Kis híján eldobtam a kezemben levő szatyrokat, amikor megláttam Eleanor kocsiját. Ennyire elhúzódott volna bevásárlás? Ne már! Fene egye meg Dylan-t!

- Máris indulhatunk, de előbb... - fújtam ki magam, miután megöleltem a lányt. Bementünk a konyhába, majd kipakoltunk. - Csinálok reggelit.

- Csak nyugodtan, ráérünk - foglalt helyet az asztalnál mosolyogva. Hálásan viszonoztam kedves gesztusát, aztán felszeleteltem a kenyeret s belepakoltam a pirítóba. Mialatt a pirítós készült, sütöttem tükörtojást és facsartam narancslevet. 10 perc alatt végeztem, ami nálam rekordidőnek számított. Laza nyakkörzést véghezvíve ültem le El-l szembe. Füle mögé tűrve egy kósza tincset kezdeményezett beszélgetést. - Louis sosem szokott ilyen sokáig aludni...

- Harry őrzi az álmait - kacsintottam s mire kimondtam, az említett kissé kótyagosan leslattyogott a lépcsőn. Arcom akaratlanul is pírba szökött. Haz mindössze egy bokszert viselt. El kell ismerni, jól össze van rakva ez az Adonisz... - Jó reggelt!

- Nektek is! - köszöntötte Eleanor-t, majd engem egy arcra puszival s magához vett egy pohár narancs levet meg egy tányér, még gőzölgő tükörtojást. Fütyörészve lerakta az asztalra a reggelijét és kivett a pirítóból egy jól átsült kenyérszeletet is. - Terveztetek valamit mára?

- Vásárolni megyünk - tapsolt örömében a barna hajú lány, én pedig felkuncogtam. - Ma van, hogy 2 évvel ezelőtt Niall megnyitotta a klubbot. Hatalmas születésnapi buli lesz ma este... Legalábbis a srácok ezt tervezik. 

- Áh, így már mindent értek - kortyolt bele innivalójába a göndörke, miközben jóízűen falatozott. Elégedetten mosolyogtam. - De ugye nem kell kiöltözni vagy ilyesmi?

El megrázta fejét, mire Haz megnyugodva felsóhajtott. Beszélgettünk még egy keveset, aztán elköszöntünk a göndör hajú fiútól és elindultunk a városközpontba.

{Harry}

Miután a lányok elhagyták a házat, kerestem egy tálcát és megpakoltam a reggelivel. A hűtőben találtam friss epret is, amit hozzácsaptam az így is kiadós energialökethez. Ajkaimon levakarhatatlan mosollyal egyensúlyoztam fel a lépcsőn, majd benyitottam Louis szobájába. Az én kis csillagom még édesdeden szuszogott. Egy párnát ölelt magához szorosan, nyakig betakarózva. Kuncogva letettem a tálcát az éjjeliszekrényre s leültem a fiú mellé. Óvatosan lehámoztam a derekáig a mintás huzattal borított takarót, majd puszikkal kezdtem el behinteni a nyakát és a hátát. Nyöszörögve mocorgott egy ideig, aztán lassan a hátára fordult és kinyitotta szemeit. Szája lusta mosolyra húzódott.

- Szia... - farkam megrándult rekedtes hangjától. Mélykék íriszei ráérősen kebelezték be a látványt, megállapodva a robbanásra kész területnél. Megnyalta alsó ajkát. Ádámcsutkám szinkronban liftezett az alhasamban repkedő pillangókkal. - Adj 5 percet és kezelésbe veszlek, rendben?

Elakadt a szavam. Talán még a számat is elnyitottam. Lou sosem volt még ennyire... Nyitott. Magától főleg nem. Alsó ajkamba harapva túrtam kócos hajába s gondolkodás nélkül lecsaptam ajkaira. Belenyögött a csókba, amitől le tudtam volna tépni magamról a bokszert. Téptük egymás száját, ahogy csak bírtuk. Kezeim felfedezőútra indultak Boo trikója alatt, miközben áttértem a nyakára. Jólesően nyögdécselt és a hajam húzta megunhatatlan.

- Le... Kell... Állnunk... - nyögtem fel erőtlenül. Louis aprót bólintott, aztán feltornázta magát ülő helyzetbe és magához vette a tálcát. Mint egy éhes vadmacska, úgy tüntette el a tányér és a pohár tartalmát, az epret pedig megosztottuk egymással. Két falat között megszólaltam. - El-ék újságolták, hogy ma nagy buli lesz a klubban.
- Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! - ugrott ki gyorsan az ágyból, miközben feltépte a fiókot és kivett belőle egy tiszta bokszert. A fürdő előtt visszafordult hozzám. - Beszoktam segíteni a takarításba, illetve a dekorációban...
Mire szóhoz juthattam volna, már csapódott is az ajtó. Amíg Louis készülődött, elmosogattam és rendet raktam a konyhában. Körülbelül negyed óra múlva felöltözve, a telefonját nyomkodva csatlakozott hozzám.
- Szívesen elviszlek - ajánlottam fel, mert szegény fiú nem találta a kocsikulcsát. Hálásan elmosolyodva csókolt meg, én pedig felmentem és magamra kaptam a ruháimat. Hajamat átfésültem ujjaimmal, majd a slusszkulcsot előhalászva a zsebemből robogtam le a lépcsőn. - Mehetünk!

{Louis}

Elvigyorodtam, amikor megláttam Ni-t és Shayna-t. Kézen fogva közelítették meg a terepjárót, amiből úgy ugrottam ki, mintha bomba lenne a fenekemben. Szöszke cimborámmal lepacsiztam, kolléganőmet pedig egy puszival üdvözöltem.
- Zayn az előbb telefonált. Sikerült leszerveznie a DJ-t - mosolygott Niall, miközben bepötyögte a bejárati ajtó riasztójának kódját. Elismerően bólintottam. Mielőtt bementem volna, rákacsintottam a Rover-ben ülőre. Ajkain győztes mosoly terült szét s miután intett egyet, elhajtott. Néhány percnyi kábulat után besiettem a szórakozóhelyre, ahol már javában folytak a munkálatok. Liam az égősorral bajlódott, Z pedig a pultban tett-vett. Nialler a kezembe nyomta a felmosóvödröt és a felmosót. - Vár rád a színpad!

***

- Csajok, igyekezzetek már! - kiabáltam fel az emeletre. Eleanor és Lottie egy nagy szatyorral érkezett haza kora délután, azóta nem is láttam őket. Csak a zene és a nevetésük hallatszott az egész házban. Mérgesen a hajamba túrtam s megigazítottam a farmerom. Pár perc múlva magassarkúk hangos kopogása adtam tudtomra: a hercegnők elkészültek. Felsóhajtottam. - Na, végre! Azt hittem, itt őszülök meg!

- Nyugodj meg, bátyó! Nem késünk el sehonnan se - mosolygott rám angyalian a húgom, miközben felvette a kardigánját. Gyönyörűek voltak, mint a ketten. El-n még sosem láttam ilyen dögös ruhát. Miután bezártam az ajtót, a lányok beültek a kocsiba. Lottie az anyósülést foglalta el, Eleanor pedig a háta mögötti helyet. - Kíváncsi leszek, milyen lesz a hangulat...

- Ha Zayn-re bízod a zenét, akkor kifogástalan - mondtam, miközben rákanyarodtam a főútra. A város már teljes kivilágításban pompázott. Egész úton zenét hallgattunk, néha-néha énekeltünk is az előadóval. Amikor leparkoltam az udvarban, a lányok csapot-papot ott hagyva siettek a művészbejáróhoz. Megráztam a fejem. Kulcsomat zsebre csúsztatva csatlakoztam hozzájuk. - Aztán nem reklamálni, hogy haza akartok menni!

Hevesen bólogattak, majd végigrobogva az öltözők folyosóján, elvegyültek a tömegben. Mire feleszméltem a rengeteg bulizó láttán, átvágtam magam a már izzadt táncolók között s leültem a pulthoz. 

- Végre egy olyan este, ahol nem kell csinálnunk semmit - töltött a poharamba egy kevéske, jó minőségű, ír whiskyt Liam. Egyetértően biccentettem és felhörpintettem az italt. Szemeim könnybe lábadtak, ahogy végigsiklott a torkomon. Harsányan felnevetett. - Csak óvatosan, Boo!
- Igen, kis csillag... Csak óvatosan! - dünnyögte fülembe Haz, miközben körém fonta karjait s belecsókolt a nyakamba. Li mosolyogva köszönt neki, aztán kiszolgálta az italukra váró cicababákat. Felfordult a gyomrom, ahogy végigmértem a két lányt. Nagyot nyeltem, amikor az egyik rám pillantott és szélesen elvigyorodott. Már nem volt szomjas a lelkem... Harry a fülem mögötti érzékeny részre lehelt egy puszit. - Ne is törődj vele!
Mire észbe kaptam, a csaj megragadta a kezem s valósággal kiszakított a göndörke öleléséből. Karjaimat a dereka köré kulcsolta és ringatni kezdte magát a dallamra. Akárhogy is próbálkoztam, nem sikerült eltaszítani magamtól. Kétségbeesetten néztem Haz-ra, akit az engem fogva tartó barátnője kapott el. Kidobom a taccsot!
- Ne csináld már, szépfiú! Csak egy kis tánc... Nem fogsz belehalni... Minden voltam már, csak gyilkos nem - kuncogott a fülembe, amitől kirázott a hideg. Rossz értelemben. Ágyékát az enyémnek dörzsölte, hátha fel tud izgatni. Összeszorítottam a szemem, mikor benyúlt az alsómba. Elviselhetetlenül magas hangja valósággal kiölte az agysejtjeimet. - Hmm... Tapintásra igencsak méretes cerkával rendelkezel...
- Táncolni akartál, nem? - rántottam ki csuklójánál fogva a kezét a nadrágomból. Hevességemtől meghökkent, de nem tántorodott el. Folyamatosan nekem dörgölődzött, körmeivel alig látható kockáimat karmolta. Felmordultam, de nem az élvezettől. Egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól és faképnél hagytam. - Hülye, szexéhes tyúk!
Az adrenalinszintem a duplájára fokozódott, ahogy megláttam Harry-t és a másik lotyót. Ökölbe szorított kézzel odamentem hozzájuk s a tarkójánál fogva invitáltam egy szenvedélyes csókra a göndör hajú fiút. Karjait körém fonta, hatalmas tenyereit pedig a fenekemre simította. Mindketten belemosolyogtunk a csókba, amikor fél füllel meghallottuk a lekoppintott nőszemély ideges fújtatását.
- Remek időzítés, kis csillag - suttogta alsó ajkamba harapva, majd húzott rajta egy picit. Szemeim automatikusan lecsukódtak az alhasamban szétáradó, bizsergető érzéstől. - Hogy-hogy ilyen harcias lettél?
- Nem szeretem, ha elveszik tőlem azt, ami az enyém - motyogtam arcomat a nyakába fúrva. Ölelése szorosabbá vált, ami nagyon jól esett. - Utálom az ilyen szajhákat! Több farok járt már bennük, mint egy átlagos és visszahúzódó csajban...
Haz felnevetett, aztán megcsókolt és elvegyültünk a tömegben. Meglepetten tapasztaltam, hogy Lottie a DJ pultban tombolt. Úgy tűnt, jól kijött a zenéket keverő sráccal. Mosolyogva intettem egyet húgom felé, aki fülig érő vigyorral jelezte: tökéletes minden.